Hungaricum

A Kárpátok hegyei által koszorúzott medence bölcsője az ősi, de sok új szőlőfajtánknak is. Az itt élő fajták vagy természetes úton a fejlődés során választódtak ki, vagy tudatos nemesítés termékei.
A honos és főleg a régi fajták eredete nem minden esetben ismert. Bárhogyan is keletkeztek a magyar fajták, a Kárpát-medence ökológiai és ökonómiai adottságai között maradtak fenn és még ma is termesztik. Ezek a „hungaricumok”.

Hungaricum szó jelenti mindazt, ami magyar, vagy ami a magyarságra vonatkozik

Hungaria Magyarország latin neve.
Hungarus: magyar
Hungaricum „a magyar vonatkozású régi vagy újabb szellemi alkotás, történelmi, természetrajzi lelet, amely lehet irodalom, találmány, élőlény” (Bakos Ferenc)

A hungaricum szónak számtalan és kiterjedtebb meghatározása létezik, de a meghatározásokban közös az, hogy az a tárgy, termék, szellemi termék, élőlény stb., amit „hungaricumnak nevezünk”, a magyarság hagyományának terméke.

Dr. Hajdu Edit Magyar szőlőfajták című könyvében Botos és munkatársai a szőlő- és borágazatban Hungaricumnak nevezi azokat a borokat, amelyek a sajátos földrajzi eredete és a generációkról generációkra hagyományozódott tudás kombinációjából származó, egyedi, meg nem ismételhető termékek.

Miért fontos nekünk, magyaroknak ez a megkülönböztető értelmezés?

Manapság a globalizációnak, mint a sokrétűsége és kiterjedtsége miatt nehezen körülírható folyamatnak szemtanúi, élvezői, illetve elszenvedői vagyunk.
Nehéz meghatározni, mert az is globalizáció, hogy Magellán 1525-ben körülhajózta a Földet, és ettől kezdve minden elérhetővé vált.

Az is globalizáció, hogy a 19. sz. végén a nagyhatalmak felosztották egymás közt a világot.
A mai, modern, látható megjelenése elsősorban gazdasági folyamat, amely a tőkeműveletek liberalizációja, a piacok további megnyitása a kereskedelem és a beruházások előtt, valamint az információs és kommunikációs technológiák vezető szerepében történik. Ennek előnyei, de jelentős hátrányai is vannak az emberiség számára.
Nem mondhatjuk, hogy a számítógép, amely lehetővé teszi a globalizációt, bázisa az információs és kommunikációs technikáknak, munka és termelőeszközünk lett, hátrány.
Hozzá kell szoknunk, hogy általa az idő pillanatra zsugorodott, és a hely fontossága megszűnt.
Az ember azonban helyeken él, dolgozik, kereskedik, boldogul és ezek a helyek meghatározóak az ott élők kultúrája, identitása szempontjából.
A globalizáció üvegpalotáival, csillogó autóival, a luxuskényelem megjelenítésével a pénz birtoklásának mindenható érzésével válaszút elé állította az embert, és ez nem kétséges, a helyi döntések, és ezáltal a helyi kultúra, hagyomány, történelem elhanyagolásával, ezáltal szükségképpen identitás vesztésével jár.
Globális identitás – per definitionem – nem létezik.

Az emberek különféle globalizáció-ellenes identitásokat fejlesztettek ki, melyek lehetnek agresszívek, defenzívek, de lehetnek konstruktív jellegűek is.
Egy világméretű jelenséggel szemben menetelni nem igazán ésszerű cselekedet, főleg akkor, ha a jelenségben jelentős pozitív, céljaink elérésére felhasználható lehetőségek vannak.
Ezért a konstruktív jelegű ellen-identitást a mi kis világunkban úgy képzeljük, hogy kihasználva a globalizáció adta pozitív lehetőségeket, hagyományunkat, kultúránkat megbecsüljük és megbecsültetjük, szolgáljuk és felelősséggel a következő nemzedéknek értékként továbbadjuk. Ahhoz, hogy a hagyományt őrizzük és továbbadjuk, szükség van arra, hogy annak lekötelezettjei legyünk, s úgy kezeljük, mint elidegeníthetetlen értéket.

A hagyomány útján alakultak a „hungaricumok”, amelyek a Kárpát-medence, és a benne élő népek, legfőképp a magyarság elidegeníthetetlen termékévé váltak.